frissítés

Szóval akkor jó és rossz hírek??

Összesítés, mert hosszú lett: Sherlock szünet | Fannibalkodás | Sikeres nyelvvizsga | Még több Hannibal?? | Ír-magyar napok Győrben + FIFA | tényleg az utolsó Hannibal stuff

Khm szóval akkor elnézést a csendért... *zavartan lesüti a szemét* Nem voltam az a húdeelfoglalt, inkább kimerült az utolsó hajtás után, de szerencsére vége. Mondjuk most először ez az utolsó két hét is szenvedés volt, javítások, dolgozatok, dögmeleg, nem lehetett megmaradni egy helyben, de muszáj volt. vagy filmeztünk az utolsó pár napban, vagy semmi nem volt, tipikusan a "meg kell lennie az óraszámnak" helyzet alakult ki. Mondjuk semmit nem csinálni még mindig jobb volt, mint felelni vagy írni.
Most a blogról... párszor megnyitottam, hogy produkáljak valamiféle frissítést, de valahogy a Sherlocktól elfordultam, hűtlenül rohantam Hannibalhoz. De megvolt rá az okom azt hiszem. A Hannibal valami olyat nyújtott nekem, amit a Sherlock nem tudott, és bár a Sherlock is remek a maga módján, egyre inkább kivetnivalókat találtam benne. Főleg a 3. évad után, amihez most inkább nem fűzök megjegyzést. Elment. Elment, mert voltak benne olyan dolgok, amik nagyon tetszettek és megint csak akadt jó pár, ami nem, amit először a várakozás miatti teljesség nem engedett látni. Elvakított a nagy csend után a hirtelen visszatérés, de pár hónap és már tisztán láttam.
Hogy a Hanniballal is ez a helyzet talán? Meglehet. Van egy új sorozat, ami nagyon érdekel, főleg az ajánlás után, hogy "ha a Hannibalt szeretted, akkor ez... ez... megnézed és így felteszed a kérdést: Hannibal? Az mi?". Szóval egy ehhez hasonló megjegyzés miatt kezdett a dolog nagyon érdekelni, és egyszer félek is tőle; nem akarok kiszeretni a Hannibalból. Még nem. Nem akarom elfelejteni, hónapok óta benne vagyok és eddig csak jobban és jobban szerettem, egyelőre ki akarom élni magam, hiszen ebben a fandomban még nem alkottam semmi(publikusa)t. Első szárnycsapkodások?
Gondolkodtam erősen, hogy ezt a blogot átvariálom Hannibalossá, de rájöttem, hogy felesleges. Ebben a fandomban szó szerint félek alkotni, nem érzem elégnek magam hozzá, hogy teljesen karakterbe éljem magam (mondjuk ez sose sikerült, mindegy), hogy egyáltalán megközelítsem. Itt jöhet egy kis mentség a másik oldalról, hogy egy karaktert sokféleképpen lehet értelmezni, az egyéntől függ, hogy ki mit tart benne fontosnak, ki mit lát benne, lehetőségek, indítékok... egyszerre válik itt a helyzet szabadabbá és egyszerre köti meg a kezemet, hiszen olyan mély bepillantást nem nyertem a karakterekbe, de a sorozatban ez is benne volt, mert így a csavarok jobban kijöttek, hogy "ugh erre nem számítottam". Innentől kezdve szabadabban lehet kezelni a karaktert, de mi van, hogyha "rosszul" ítéltem meg? Mi van, ha elkerülte valami a figyelmem, ami az orrom előtt volt? I don't knoooow...

Szóval a blog marad olyan, amilyen volt, talán kicsikét több Hannibal giffel a szélén, mert nem tudok ellenállni a kísértésnek.
A Sherlockkal kapcsolatban még annyit illene mondanom, hogy bár vannak terveim, a blogot mégsem tervezem frissíteni (csak ilyen kis személyes izékkel), elvétve még lehet található lesz rajta új szösszenet, vagy hasonló, viszont semmiképp nem zárom be, mert a jön a 4. évad (MIKOR?! Nem baj, kitartunk, egyszer csak eltelnek az évek.)

Most, hogy kimagyarázkodtam magam, jöhet más is. Meglett a nyelvvizsgám!!!! Valamira büszke vagyok, valamire nem. Tudom, hogy lehetett volna sokkal jobb, de a vizsga elején "pánikroham" tört rám, és amíg kint egy békésnek tűnő kisdiák írogatta nagy okosan a válaszokat, a belső énem feltartott kezekkel rohangált körbe-körbe, mert nem tudta, hogy mit csináljon.
A vizsga előtti napok szokásosan teltek, félóránként elbőgtem magam, hogy "ez túl korai, nem fog menni, nem fog menni, miért nem mehetek ősszel?!" ja, mert amúgy mindenki megmondta, hogy menjek el most, én meg így NO. Aztán persze elmentem... volt, amikor beletörődtem a döntésbe, volt amikor vissza akartam lépni, aztán jelentkezés utolsó napján gombóccal a torkomban bementem az irodába.
Ha van okom, ha nincs, rettentő izgulós és pánikolós vagyok. Felelés. Dolgozat. Vizsga. Ha ilyesmivel találom szemben magam, akkor már nem számít, hogy mennyit tanultam, mert mindent elfelejtek. Ez nem olyan, hogy majd úgyis eszembe jut. Elfelejtem. Emlékszem rá, hogy a fogalom hol volt a füzetben, emlékszem rá, hogy megtanultam (bemagoltam) és a francnak se jut eszembe. Mondjuk az írásbeli rész még mindig jobb, ott lehet gondolkodni illetve könnyebb súgni/puskázni ami miatt meg dühös vagyok magamra, de hát ez van.
Szóval a vizsga meglett, összesítve 83% és igen, megcsinálhattam volna jobbra, már csak azért is, hogy ne hallgassam itthon azokat a sokat mondó csendeket, amikor apa megkérdezi, hogy
- Mennyi is lett?
- 83%.
- Xy tanítványomnak 87%.
Én meg így: aha. klassz. Ezt ő nem szándékosan csinálja, egyszerűen maximalista, csak azt nem érti, hogy engem nem tüzel fel, hogy lenyomjak valaki mást, aki jobb, hanem elkeseredek és elbújok a szobámba Raúl Esparzat hallgatni. Nem mintha ez egészséges lenne, de egy bizonyos értelemben maximalista vagyok, legalábbis abban a tekintetben, hogy a legjobbat akarom kihozni magamból, de egy számomra bukásnak értelmezett eredmény után, még ha nem is olyan rossz, összeomlok és elmegy a kedvem. Ezen mondjuk sürgősen változtatnom kellene, már eddig is próbáltam, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Igen, ez a bejegyzés egyre hosszabb és hosszabb lesz. Innentől jön még egy kis Hannibal.

A Sherlockkal ellentétben a Hannibal fandomban nem bírtam ellenállni a fanfictionök olvasgatásának, annak ellenére, hogy megint csak sok a testiség, mint mindig, de még lehet találni attól menteset is, ha nagyon nagyon keresi az ember.
Valamint nem bírtam ellenállni a szerepjátéknak sem, szóval a sokadik facebook accountomat megcsinálva Chiltonként vetettem bele magam a már összeszokott társaságban, mindenféle ötlet vagy ismeretség nélkül.
Tetszik a dolog, nagyon is. Még most sem hiszem el, hogy kifogtam egy Willt és egy Hannibalt, akik elsősorban nem Hannigrammosok, hanem (értelemszerűen) Will ChillyWilly-s amíg (ismét értelemszerűen) Hannibal Lecton-os. Will kanadai, Hannibal pedig olasz, valamint rám talált egy Bedelia is, akivel pár napja nagyon belelendültünk (elég gyér lehet a választék facebookon, ha én lettem a kedvenc Chiltonja. Most egy kicsit visszariadtam a színvonaltól, bár fogalmam sincs, hogy mennyire csinálom jól, kell, hogy legyen valaki sokkal jobb...). Igen, a szerepek 90%-a pofázás az életről, a művészetekről, hatalmi játékok, meg hasonlók... valamint borszakértésre kényszerültem(?!), ami felettébb vicces, mert nem értek hozzá, viszont elkezdtem mindenfélét olvasgatni, ami jól jöhet egy szerepjátékhoz, hogy minimálisan hozzá tudjak szólni.
Persze kifogtam egy olyan Hannibalt, aki meg elég jól ért mindenhez, szóval még így is leégetem magam, de oda se neki, egész addig, míg élvezzük.
Most ide jönnie kellene egy résznek, amiben Chiltonról áradozom, de lehet az nem lenne szerencsés. Főleg akkor nem, ha van karakterszám korlátozás blogspoton.
Nem szabadna, hogy a Yakimono legyen az egyik kedvenc részem. Nagyon nem szabadna. Ezt tényleg nem kellene kifejtenem, mert mi van ha egy erre tévedő még nem tart ott--
Csak egy picikét mennék bele.
"Abel Gideon was half-eaten in my guest room. I had corpses on my property. You just threw up an ear!"
Kedves Frederick, te, forever alone mayor of Loserland, elárulnád, hOGY NEKED MI A FENÉÉRT VAN VENDÉGSZOBÁD HA SOSINCS VENDÉGED MERT AKKORA EGY DOUCHEBAG VAGY?!
Nem, semmi gond, tudom, hogy az a szoba nekem van fenntartva. Viszont érthető, hogy Hannibal hogyan tudta olyan kis pofásan berendezni, hogy fel sem tűnt. Ha nincs semmi hang, akkor Abellel élnél együtt továbbra is. Amit persze nem bánnék, csak a tény, hogy ő már nem fog nagyon mozogni... még a végén rossz fényt vetne rád. Willel jobban jársz.

Ír-magyar napok!! A bejegyzésem utolsó pontja! Már nincs sok hátra.

Amint meghallottam, hogy ilyen van, roppant izgatott lettem. Első napon, pénteken az eső nem kímélte a Széchenyi teret sem, sem a koncerteket, sem a táncosokat. Eleinte alig voltak páran, ami érthető, de a kemény mag, úgy 12-13 ember a színpad köré gyűlve hallgatta a hangosítás nélkülözésére kényszerülő Éiri bandát, majd az azt követő Erin Ír Sztepptánc Társulatot bámulni. Nagyon élvezetes volt az eső ellenére is, bár egyedül kellett mennem és a korosztályomból szinte nem volt ott senki, de hát nem szeretheti ezt mindenki.
A Celtic Moon koncertre már nem tudtam maradni, így is sötétedett, mire hazaértem.
Másnap már companionnel mentem, a programok előtt találkoztunk és együtt mentünk a skót dudás felvonulásra (azt hittem több zenész lesz, de így is nagyon jó volt). Végigmentünk a Baross úton, el a Széchenyi térre, ahol egy rövid zenés előadást tartottak, de megint esni kezdett, így a szünetben, még a Bran együttes előtt elvonultunk egy kávézóba, majd miután haza kellett mennie, én még visszamentem és egy kicsit hallgathattam Bran-éket, aztán jött a Celtic Moon! A passzívabb közönség ellenére jó volt a hangulat, kis kölykök elöl táncikáltak, én meg a nyugdíjasokkal tapsoltam (általában passzív vagyok én is, de szörnyű, amikor nincs a közönség részéről visszajelzés, szóval beszálltam).
Egy darabig maradtam, de aztán indulnom kellett, fél 10-re haza is értem este. Tegnap elmulasztottam a koncertet (ismét Celtic Moon) mert focit néztem?! Mon petit Graham ugyanis focirajongó, odavan a német csapatért, így itthon maradtam és néztem vele a meccset. ORF-en. Egy árva szót nem értettem, és nem ismerem a TV-nket, fogalmam sem volt, hogy hol van az M1, gondoltam elindulok a 6-os csatornától szépen fel egyesével, mert úgy biztos megtalálom. Az M1 az 5-ös csatorna volt. Nem kommentálom.
Komolyan, én nem vagyok oda a fociért, szívesebben nézek teniszt, de egy ponton túl már elkezdtem izgulni a német csapatért, és a góljuk után majdnem ordítottam egyet. Majdnem. Graham persze odavolt, főleg, hogy vittek mindent a srácok és el kell ismernem, aranyosak voltak, ahogy ünnepeltek.
Nem tudom, hogy feltűnt-e valakinek a bíró, aki valószínűleg Raúl Esparza és Martin Freeman közös gyermeke.

Utolsó Hannibalkosád, csak egy kép búcsúzásképp. A jövőben igyekszem tényleg frissíteni meg életjelet adni, bár szerintem ez a post épp elég volt, legközelebb rövidebbre fogom, minden tiszteletem azoké, akik átrágják magukat rajta--