― Nem segíthetünk?
― Nem, Sherlock.
― Mi fog történni vele?
― Meg fog halni. De ezt te is tudod. Ne sajnáld, Sherlock.
― Miért ne?
― A szánalom visszataszító.
― Rendben.
― Ez már nem küzd, nem akar élni.
― Ne hívd így.
― Ez csak egy madár.
― Miért nem visszük be? Anyuka tud segíteni.
― Ne engedd át magad az érzelmeknek. Azt akartam, hogy lásd, milyen a halál, nem azt, hogy szembeszegülj.
― Akkor a halál rossz.
― Ez nem így működik.
― Elnevezhetem?
― Nem, mert akkor kötődsz hozzá. Te adtad a neved, és aki meghal, az már nem csak egy madár lesz.
― James lesz a neve.
― Nem, Sherlock.
― Mi fog történni vele?
― Meg fog halni. De ezt te is tudod. Ne sajnáld, Sherlock.
― Miért ne?
― A szánalom visszataszító.
― Rendben.
― Ez már nem küzd, nem akar élni.
― Ne hívd így.
― Ez csak egy madár.
― Miért nem visszük be? Anyuka tud segíteni.
― Ne engedd át magad az érzelmeknek. Azt akartam, hogy lásd, milyen a halál, nem azt, hogy szembeszegülj.
― Akkor a halál rossz.
― Ez nem így működik.
― Elnevezhetem?
― Nem, mert akkor kötődsz hozzá. Te adtad a neved, és aki meghal, az már nem csak egy madár lesz.
― James lesz a neve.
***
― Vedd le az asztalról, nem akarom, hogy a reggelimbe
másszon.
― Egy kicsit se örülsz Jamesnek?
― Nem. Ott kellett volna hagynod.
― Csak mérges vagy, mert nekem volt igazam, hogy Anyuka tudott segíteni!
― Tévedsz. Menj, és moss arcot.
― Nem sírok!!
― De igen. Gyerünk, és vidd a madaradat is.
― A neve James!
― Egy kicsit se örülsz Jamesnek?
― Nem. Ott kellett volna hagynod.
― Csak mérges vagy, mert nekem volt igazam, hogy Anyuka tudott segíteni!
― Tévedsz. Menj, és moss arcot.
― Nem sírok!!
― De igen. Gyerünk, és vidd a madaradat is.
― A neve James!
***
― El kell mondani neki.
― Majd én elmondom.
― Biztos, Mike?
― A nevem Mycroft. Sherlocknak sokat kell tanulnia.
― De legyél vele finom.
― Az csak egy madár, Sherlocknak meg kell értenie.
― Majd én elmondom.
― Biztos, Mike?
― A nevem Mycroft. Sherlocknak sokat kell tanulnia.
― De legyél vele finom.
― Az csak egy madár, Sherlocknak meg kell értenie.
***
― Miért csinálod ezt?
― Az emberek gödröt ásnak, nem? Anyuka mondta.
― Mitől jobb neki egy dobozban a föld alatt?
― Egyedül akarok lenni.
― Semmi értelme ennek, amit művelsz.
― Menj innen!
― Ennek már mindegy, hogy mit mondok.
― Mycroft!!
― Sherlock, gondolkozz már. Ez csak egy madár volt. Azt se tudta, hogy te ki vagy, pedig az életét köszönhette neked.
― Nem érdekel, hogy nem tudta.
― Te voltál.
― Én nem…
― Te ölted meg, Sherlock. Ne próbálj hazudni. Tudom. Láttam.
― …
― Nem lehetett rajta segíteni, előbb vagy utóbb meghalt volna.
― …
― Hidd el, ennek már jobb.
― Ne hívd így! A neve James!
― Ez csak egy madár, Sherlock. Tessék.
― Nem kérek.
― Töröld meg vele az arcod, maszatos.
― Akkor ő most a Mennyországba került?
― Nem emlékszel, hogy mit mondtam erről?
― De igen, hogy a mennyország butaság, nem létezik, akik meghalnak, azokat elégetik vagy koporsóba rakják és eltemetik.
― Pontosan.
― De már jobb neki?
― Igen, elég valószínű. Elég felsorolni, hogy mitől szabadult meg. Már nem kell félnie, hogy meghal.
― Akkor miért élünk?
― Hm?
― Miért élünk, ha halottnak lenni jobb?
― Azért, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk. Te miért szeretsz élni?
― Nem tudom.
― Én igen.
― Elárulod?
― Talán majd egyszer. Most pedig menj be, és mosd meg az arcod.
― Az emberek gödröt ásnak, nem? Anyuka mondta.
― Mitől jobb neki egy dobozban a föld alatt?
― Egyedül akarok lenni.
― Semmi értelme ennek, amit művelsz.
― Menj innen!
― Ennek már mindegy, hogy mit mondok.
― Mycroft!!
― Sherlock, gondolkozz már. Ez csak egy madár volt. Azt se tudta, hogy te ki vagy, pedig az életét köszönhette neked.
― Nem érdekel, hogy nem tudta.
― Te voltál.
― Én nem…
― Te ölted meg, Sherlock. Ne próbálj hazudni. Tudom. Láttam.
― …
― Nem lehetett rajta segíteni, előbb vagy utóbb meghalt volna.
― …
― Hidd el, ennek már jobb.
― Ne hívd így! A neve James!
― Ez csak egy madár, Sherlock. Tessék.
― Nem kérek.
― Töröld meg vele az arcod, maszatos.
― Akkor ő most a Mennyországba került?
― Nem emlékszel, hogy mit mondtam erről?
― De igen, hogy a mennyország butaság, nem létezik, akik meghalnak, azokat elégetik vagy koporsóba rakják és eltemetik.
― Pontosan.
― De már jobb neki?
― Igen, elég valószínű. Elég felsorolni, hogy mitől szabadult meg. Már nem kell félnie, hogy meghal.
― Akkor miért élünk?
― Hm?
― Miért élünk, ha halottnak lenni jobb?
― Azért, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk. Te miért szeretsz élni?
― Nem tudom.
― Én igen.
― Elárulod?
― Talán majd egyszer. Most pedig menj be, és mosd meg az arcod.
Mycroft határozottan nem szerette a könnyeket.
Hali!
VálaszTörlésAzért nem tüntem ám el végleg, csak jöttek az ünnepek és kiütéssel győztek, de igyekszem pótolni a kommentbeli hiányosságokat.
Szóval nagyon tetszett ez a párbeszédes forma, csak a mondandójukat ismerjük meg és mégis pontosan előttünk van mindkét karakter, és ez nagyon lenyügőző. Mycroft, aki csak vigyázni akar Sherlockra, legalábbis az én betonszilárd elképzelésem szerint, és a neveléshez hozzátartozik, hogy megmutassa a halált, ám az nem úgy sül el, mint gondolta. Sherlock nagyon intelligens, de mégiscsak gyerek, és szerintem ez az, amit Mycrodt nem tud elfogadni, vagyis fel akarja készíteni.
Huh látod, mennyi teret adtál nekem és a gondolataimnak? A feltevéseknek? Vagyis ezzel most nem a többi formát akarom lehúzni, csak azt mondom, hogy ennek is megvan a maga szépsége,a mit én így most hiortelen felfedeztem.
Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy azt hittem a kutyáról lesz szó. Jól van na,angolul nem tudom, hogy kell helyesen irni, magyarul meg kicsit hülyén hangzik.
Köszönöm hogy olvashattam!
Üdv!
TörlésÉn sem, engem nem az ünnepek terítettek le, hanem hogy nem voltam netközelben.Nekem is van mit pótolnom, mint kommentileg, mint olvasásilag. Meg szorul a hurok, holnap után suli juj.
Nekem nagyon bejön. Mondjuk íróként más, mert én pontosan tudom, hogy mit gondolok, csak nem tudom, hogy a befogadó számára milyen hatással van. Remélem nem volt zagyva...
Persze, nem az a lényeg, hogy mit gondolok, hanem milyen gondolatot sikerül ébresztenem, nagyon érdekes ilyen szempontból egy kifejtettebb komment és igen, valami ilyet szerettem volna átadni :)
Olyan "szeretném, ha Sherlock minél előbb okosabb lenne", mert Mycroftnak Sherlock az esélye, hogy olyan társat "teremtsen" magának, akivel máshogy szemlélik a világot. Just two of us against the rest of the world. Igen, felkészíteni, mint felelős nagytestvér--
Csak Sherlock picike és nem mindig tudja és fogja tudni, hogy hogy kezeljen egy-egy szituációt.
Redbeard helyett kaptál egy Redbird-et. Jóóóó tudom, ez nagyon szar vicc volt, de el kellett sütnöm. :(
Azt halkan hozzáteszem, hogy madárral kezdtem, de aztán át akartam az egészet írni inkább Redbeardre, de aztán meggondoltam magam (háromegyedrészben küldő hatásra), hogy ezt tartsam meg.
RŐTSZAKÁLL *csakazértiskimondjamagyarul:D*
Én köszönöm, hogy olvastad, és hogy kommenteltél :)
Jaj, nem is tudom mit mondjak erre? Annyira szívbemarkoló és könnyfakasztó volt, és én olykor olyan dühös voltam Mycroftra, amiért mindenáron "tárgyiasította" Jamest. Tudom, hogy ha/amikor elkezdessz kötődni valakihez, még ha "csak" egy állat vagy madár is, sokkal nehezebb tőle búcsút venni, de... Nagyon sajnáltam Sherlockot, és örültem neki, hogy a fic végére Mycroft nem járt sikerrel. Sőt, ugyebár a sorozatot figyelembe véve ott sem járt sikerrel, úgyhogy bármennyire is egy "nehéz" történetet, dialógusficet hoztál, mégiscsak valamilyen szinte könnyű szívvel veszek búcsút az írástól. :)
VálaszTörlésIgazán nagyon szerettem a művedet, köszönöm, hogy olvashattam! :)
Ahhoz képest pontosan tudtad, hogy mit mondjál és elérted, hogy még jobban érezzem magam. :D
TörlésNem tudom elégszer megköszöni a kommenteket és a véleményeket.
Amúgy vicces, hogy most visszaolvastam és lenne amit máshogy írnék meg, pedig nagyjából egy hónapja írtam, de örülök, hogy ebben a formájában is tetszik és sokadszorra is köszönöm a kommentet :) meg azt is, hogy olvastad :)
ééés visszatértem!
VálaszTörlésés ezt kapom cserébe. és köszönömszépentecsodálatoskistünrédbogár! a párbeszédes forma miatti "üresség" törékennyé és szilánkossá vált, minden mondata karcolás az ember lelkén. Mycroft, ahogy szembesíti Sherlockot a halállal, a kisfiú, aki szembesül a halállal, annyira csodás kombináció, és annyira fájdalmas is. köszönöm az élményt, ami miatt most a sarokba vonulva bámulom az üres falat. <3
Awww welcome back!
TörlésNa most rajtam a sor, hogy ne tudjam, hogy mit írjak. /tipikus
Örülök, hogy tetszett, de azért majd gyere ki a sarokból! D:
Köszönöm, hogy olvastad és kommenteltél és hogy te is előfordulsz itt a blogon! <3
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés*késve ér ide, mint mindenhova* Neeeee, még Mycroft sem ennyire kegyetlen! Egyébként nagyon tetszett az ötlet, szívesen olvastam volna kicsit hosszabban, vagy legalábbis jobban kidolgozva, Sherlock hogy jut el addig, hogy megöli a madarat. Mycroft szavainak befolyása... Meg ilyenek. ;)
VálaszTörlés