Állandóan alkalmazkodni kell, meg elviselni a zajt, az embereket. Itthon még istenes a dolog, de a suli egyszerűen kikészít. Üvöltenek, konkrétan üvöltenek indokolatlanul, képtelenség koncentrálni, csak csacsognak és csacsognak, igényes discozene bömböl
Meg persze az is egy felbecsülhetetlen pillanat, amikor az ember édesanyja drága gyermeke bogarairól nem tudva bukkan rá a telefonon Mystrade-os képekre. Áhh, hisz épp csak csókra készülnek, kicsit sem volt gáz. Magyarázkodni nem az én műfajom, szarul is ment. És így utólag visszatekintve a duzzogás sem volt egy jó választás.
Pár órája, ültünk a nappaliban, anya háttérben Heti Hetest néz, valami politikai témáról volt szó, hirtelen megszólal.- Nézd, Mark Gatiss.
- HOL?! MI VAN?!
- ... :D
- U KIDDIN ME ARENT U
Két másodpercre még el is hittem, amíg le nem esett, hogy mit néz és ki az a fickó. Két másodpercre sikerült rászednie. Ha nem szigorúan vesszük, akkor csak 1,5 volt. ˘˘ De még az orra is, kicsit lefelé görbül *mutogat* Ladies and Gentleman,
ÉS ÉLETEM ELSŐ JOHNLOCKOS ÁLMA. És én voltam John és te jó ég, döbbenetes volt. Sherlockkal betörtünk a nagymamám lakására, ahová Moriarty és Moran fészeklték be magukat (és egy csöppet átrendezték, királyhoz illő lakosztályt varázsoltak belőle, egyszóval puccos lett .-.) én voltam a figyelem elterelés, és ez idő alatt persze plusz infókat is sikerült összeszednem pár fontos aktát tanulmányozva, de Moriarty észrevett (ami, ha úgy vesszük tervbe volt véve) fegyverem nem volt, minő balgaság, így futnom kellett. Meg kell hagyni, hogy Moran remek futó, előbb érti fel a tetőre, mint én ki a kertbe.
Na innentől nem vagyok büszke magamra, ugyanis lelőtt, de inkább volt zsibbasztó érzés, a golyó a bal vállamat kapta el (feel the irony, nice shot Life, congrats).
Az, hogy Sherlock felkapott és elvonszolt, miközben elszedtem a fegyverét és lőttem, much more romantic volt. Valami random nő fejét sikeresen szétlőttem, nem volt épp csodás látvány, és Morant majdnem eltaláltam, nem emlékszem mert elájultam és azzal a lendülettel fel is ébredtem. De ettől függetlenül roppant mód élveztem és remélem lesz még részem ehhez hasonlóban, hátha még ötletet is kapok az íráshoz. (-> jelen pillanatban ki vagyok égve, és nincs jobb ötletem, mint a régi írásokat feltölteni.)
Hétvégén, hogy, hogy nem, megint Irish folk music CD akadt a kezembe, nem is haboztam hát. Az első 14 szám csodásan lement, egy Sherlock könyvvel a kezemben egész jól elvoltam, már nem is a zenére figyeltem, hanem Sherlock eszmefuttatását próbáltam követni, amikor meghallom, hogy Moriarty.
Mondom, egek, biztos sok volt a Sherlock, már hangokat hallok, így leraktam a könyvet, egye fene, kicsit pihentetem a témát. Lehunyt szemekkel hallgattam tovább a zenét, és megint hallottam, hogy Moriarty.
A CD-ről.
Moriarty azt mondta, hogy már nem akar többet énekelni.
WHAT.
I'M SORRY WHAT.
Nem félrehallottam, bár nem kicsit lepett meg a dolog, mert a CD-t nem először hallgattam, és még soha nem tűnt fel, hogy a 15 szám alatt Moriartyról lett volna szó.
(A biztonság kedvéért behívtam anyát, hogy leellenőrizzem, jól hallottam-e?)
Tudományosan bizonyított tény, hogy Sherlock mindenütt ott van. Mindenütt.
Részvétem.
VálaszTörlésTudom milyen szar, mert az na, hogy te futnál, menekülnél, és különben is Egyedül Akarsz Lenni, és ezt senki nem érti és nem hagyja. Amiből aztán jön az újabb feszültség, mert te sem tudod magad kipihenni, ők is idegesek lesznek ettől brr...ördögi kör. És sehol egy zug, ahol meghúzhatnád magad.
Na ez ciki öregem, legalább amikor az én anyám rátalált a blogomra, és pont akkor ünnepelem a tízezredik látogatót és egy rakat kép meg gif díszelgett a 14+ és 16+ korhatár között. Amúgy nem lett nagy veszekedés a dologból, bár olyan érdekesen kérdezte, hogy mi az a sok buzoid kép. Én meg megszédültem, de hál'Istennek, nem lett semmi belőle. Szóval remélem hogy a te anyád is rájön, hogy ez teljességgel normális. Teljességgel. Normális.
Juj ez nagyon jó álom volt! Kár, hogy nem kaptad el Morant, de legközelebb biztos, hogy sikerülni fog. Moriarty meg ért a lakberendezéshez, ez kétségtelen.
Az álmokból amúgy nagyon jó öteleket lehet meríteni, már amikor nem éppen ilyen tornádószerűen villódzanak és te nem emlékszel rájuk reggel.
Azért az a vállonlövés, na az tényleg ironikus, de hát végül is John voltál. :)
Az én első Sherlockos álmom, az a Jeremy Brett általa alakított Sherlockkal esett meg. Bár abban is inkább Watson szerepelt, most így nem tudom a színész nevét, de olyan kék szemei voltak! Igen, én általában a Watsont alakító színészek miatt sóhajtozok, még nem tisztázott okok miatt.
Szóval azt tudom, hogy Sherlockkal ketten ballagtunk egy bámulatos völgyben, ősz volt, és rengeteg, rengeteg szín vibrált, és tudtam, hogy arra a helyre igyekszünk az Ezüstcsillagból, (elrabolják a lovat, senki nem találja, Holmes meg igen), aztán valakit elraboltak, és segítek nyomozni. Itt átmegy fantasyba, mert találok valami fura lényeket a föld allat, szaktásak, ez úgy látszik, de sikerül otthagynom őket és vissszafelé találok valami fontos nyomot, és megoldottuk az ügyet.
Nem nagy szám, de az enyim.:)
Én is akarom azt a CD-t, akarom Moriartyt hallani . AMúgy most tényleg szerepelben benne, vagy nem, mert ez így hétfő reggel, nem egészen tiszta.
Részemről, átmentem steampunkba, és az egyik dalban azt éneklik, hogy Time-Lord airship captain, ha jól irom, szóval most ez megy a fejemben, meg az Are you my mummy? Mert a hétvégén első évad maratont tartottam. Tizenharmadik Doktort akarok!
Megint nem azzal foglalkozok amivel kéne! "sóhaj"
Kitartást, időt, nyugalmat, ihletet kívánok egy raklappal! Szép hetet drága!
U.I: Tényleg hasonlít Gattisre.
Jó ég, hosszú komment! *fut válaszolni*
TörlésAmikor már tényleg minden icipici zajtól vagy hangtól a plafonon van az ember és igen. Igen. Kissé idegbeteg lettem. De pont emiatt nem is jönnek nagyon közel, vagy ha igen, akkor berázom őket pár szóval, többre most nem telik. Persze, ez bunkóság, nem akarnak rosszat, de ettől függetlenül most nem megy. #cannot
Hát persze. Az arcára kiülő döbbenet mindent elárult róla. Utána már csak "silently judging you."
http://27.media.tumblr.com/tumblr_ly7p9zpqMZ1r8fmdeo3_400.gif
Mondhatni mesés volt. De túléltem, és ahogy látom te is... többé kevésbé!
Az ilyen álmok tényleg nagyon inspirálóak, remélem lesz még több is, és igen, Moriartynak van egy ízlése. Kicsit olyan, mint a nagymamáé, de hát ez nem feltétlen jelent rosszat. Viszont sok volt a pasztellszín meg a csipke, porcelánok. Mik ki nem derülnek :D
Ugyan már, ez nagyon helyes kis álom, főleg a látványvilág lehetett csodálatos! Mert az álmokban tényleg nincsenek határok, és olyan gyönyörűek tudnak lenni, mint sehol máshol. És pontosan, csak a tiéd. Elmesélni egy álmot jó, de igazán akkor érték, ha átéled, mert az tényleg csak és kizárólag a tiéd :3
Igen, tényleg szerepel benne! Majd megkeresem az együttest, Old English Pub azt hiszem a szám címe, de a nyakamat nem tenném rá. Talán The Dubliners de erre tényleg nem vennék mérget. Igazából nem is dal, hanem egy történet.
A Steampunk csodálatos egy dolog, én egy időben nagyon bele voltam buzulva, viszont nem tudom hová tűnt a steampunkos mappám, pedig annyi remek képem volt. Szerencsére a blogom még megvan, néha visszanézegetem, illetve facen a Steampunk Tendencies oldal valami állati jó, ott érdemes szétnézni, ha esetleg nem volt még szerencséd hozzá :)
Rég néztem Doctort is, rettenetesen régen. Illetve, két hónapja /coughs
De ezt amint lesz időm, pótolom. Főleg mert nagyon hiányoznak már, especially Ten.
Köszönöm, köszönöm, neked is viszont :)
PS: Egy picit, egy picit tényleg. De hát Gatiss, egy és örök, nincs még egy. :D