7th february

Vége a hétnek. VÉGRE. Mármint a tanulás részének (haha nope az még csak most kezdődik).
Összekapartam egy francia ötöst, szóval a lelki békém lassan meglesz. Bioszból is hasonlóképpen jártam, ami már csak azért is jó, mert anya tegnap reggel bejött a szobámba, és megkérdezte, hogyha már amúgy sincs semmi tervem, nem akarok-e ápoló lenni?
Meggondolandó, őszintén szólva, tényleg nem lenne rossz. Nem csak a szám járna, hanem ténylegesen tehetnék is valamit. Szinte minden nálam szóba jöhető munkánál emberek közé kellett volna mennem, szóval ez a része lényegtelen. Sajnos nem tölthetem a napjaimat majd valami irodában elzárkózva, vagy ne adj Isten otthon, pedig ez sokkal kényelmesebb lenne. Szóval emberek. Sok sok ember. Nagyon sok ember. Nagyon sok beteg ember.
Már csak azért is félnék, mert itt emberi életekről van szó, de minimum az egészségről. Nem tudom, hogy nyakamba mernék-e venni ekkora felelősséget. Persze, egyelőre még ráérek ezen agyalni.

Beszereztem végre egy kötet Sherlockot, szóval lesz mit olvasnom a napokban, meg vár rám még a Hunger Games is. Nem fogok sokat tanulni, már most látom.

Ideje lenne a Holmes filmeket is visszanézni, hiányoznak RDJ-ék, nagyon is...

Valamint feltévedtem youtubera. Ritkán teszek ilyet, mert lefagyogat tőle a gép, viszont sosem bánom meg. Most, hogy véletlen megnyitottam, és már képtelen voltam bezárni... először azt a jelenetet kerestem, amikor a S3E1-ben Mycroft szerbül duruzsolgat, ennek ellenére egy Holmescestnél kötöttem ki, és ezt most feltétlen meg kell osztanom.



Úgy érzem, hogy még jó sokáig fogok youtubeon lógni, én kis telhetetlen...

2 megjegyzés:

  1. Jaj ez a videó!
    Annyira szeretem a testvéri pillanatokat, és annyira jól el lett ez találva!
    A youtube egy kincsesbánya, csak néha akkor találunk gyémántot ha nem is azt keressük.

    Én az RDJ filmektől kiütéseket kpok, főleg a másodiktól. A második rész végétől. Nem tudom láttad-e a Rózsaszín párducot, az új feldolgozást. Na abban volt, hogy a felügyelőék beöltöztek ilyen szines kezeslábasba, és az egész fárasztóan röhejes volt. Na nekem rögtön ez ugrott be az Árnyjáték végén. Azt hiszem vannak filmek amiket lehetne a színészi játék, a látvány, a zene, meg még az akció miatt élvezni, csak egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni. ÉS ettől nem lesz az igazi.
    Ami fura, mert az első rész még bejött.
    Mindegy, azért jó szórakozást hozzá!
    (Részemről a Granada féle sorozatra vetem rá magam. )

    Melyik kötet van meg? Regény, novella? Mikor kölcsönkaptam az összes Sherlock Holmes sztorit, éjjel, fejemre húzott paplan alatt bőgtem azon, hogy Sherlock lezuhant. Teljes öt percen át sirattam, és valahogy nem nyugtatott meg a tudat, hogy túlélte.
    Aztán a visszatérésén is bőgtem. A boldogságtól. Fenntartom, hogy az elájuló Watson nagyon aranyos.

    Az ápolói munka. Huh, hát ahhoz elkötelezettség kell, jó nagy adaggal, mert ha csak azért akarsz odamenni, hogy legyen munkád, nos az nem a legszerencsésebb. Persze én is vadőr akartam lenni, egy évig még rendőr is (igen, akkor éltem a Dr. Csont korszakomat, emg az ilyen helyszinelőseket), meg még pszichológust is felvettem, de végül is hulladékgazdálkodónak végeztem. AMi nem baj, szeretem, illetve szeretném ha el tudnék helyezkedni a szakmámban. De nem tudok. Így én is irodában vagyok.
    Szóval legyenek meg az álmaid, tűzd ki, hogy mi akarsz lenni, és reméld, hogy egyszer sikerül összehozni.
    De az elvek előbb-utóbb eltűnnek, sajnos.
    Azért én innen szurkolok neked, hogy összejöjjön amit szeretnél!
    Az ötösökhöz meg gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, youtube ahh. Csak régebben (Hetalia) sok-sok rossz tapasztalat ért youtubeon, azóta ritkán merészkedek fel (8tracksen randalírozok). De megérte, csodás kis videókba botlottam!

      Hmm azt hiszem azt láttam, én a Rózsaszínpárducot is imádtam, ha ugyanarról a feldolgozásról beszélünk. Ha nem, akkor nem tudok nyilatkozni. Ellenben nekem a filmek is bejönnek, a látványvilág különösképp, zenék is, egyszóval minden. Anya szerint a BBC-s nyerőbb, és már meg se akarja nézni velem a filmeket. Mondjuk filmezni vagy bármit nézni egyedül szeretek, 1, kedvemre fankedhetek, 2, nem zavar senki az értetlenkedéssel. "Most ez ki volt? Most ez miért?" Ugyanis ezek a kérdések elkerülhetetlenek, főleg mikor valakinek magyarázom hogy mi a fene történt épp, miért, és egyszerűen nem értem, hogy mi a jó életért akarják tudni előre, hogy mi történik. Minden ki fog derülni. Én utálom a spoilereket, hangulatrombolóak. Hihetetlen, hogy valaki meg arra vadászik. Semmi bajom vele, csak ne nekem kelljen elmondani áhh.

      Sherlock Holmes Kalandjait kaptam kölcsönbe! Szóval azt bújom éppen :)

      Ha csak munkát szeretnék, akkor ezer százalék, hogy nem ápolónak megyek. Mert ha mindegy milyen a munka, akkor biztosan nem ehhez hasonlót választok, ehhez kell azért gyomor. Szóval majd szoktatnom kell magam, nem tudom mihez fogok kezdeni egy boncolásnál, de majd meglátjuk mennyire bírom. Ha kihullok, akkor kihullok, ha nem, akkor szabad a pálya. Remélem, hogy ez utóbbi. Az egészségügybe mindig kell úgyis utánpótlás itthon is, külföldön is, szóval remélhetőleg bírni fogom. :) Bár tényleg vonzóbb lenne valami adminisztrációs munka, de a gépekhez nem konyítok annyira, mint kellene, és ezek után, hogy elgondolkodtam, akár segíthetnék másokon is, valahogy inkább ebbe az irányba szeretnék mozdulni.
      Nos rendőr én is sokáig akartam lenni, de szerencsétlenségemre nem mennék át az alkalmasságin (a szemem miatt. Szemtengelyferdülés, és alap elég rossz a látásom.)

      Köszönöm szépen :)

      Törlés